"Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömet talál parancsolataiban." (Zsoltár 112,1)

      Kevés öröm és kevés boldogság jellemzi a ma emberét. Boldog vagy-e? Jó helyen keresed-e a boldogságot? E zsoltárversben a boldogság egy nagyon fontos lépcsője áll előttünk. Hosszú utat tett meg az ember, amíg a boldogság ilyen nagyszerű megtapasztalására eljutott,  és amíg földi vágyai letisztultak. A vallásos gondolkodás fejlődési szakaszaiban világosan kimutatható, hogy a földiek birtoklását, a gazdagságot, a külső békességet - mint a boldogság kézzelfogható jeleit - fölváltja a mennyei dolgok birtoklásának boldogsága iránti vágy. Megszületik a hitbeli élmény: a boldogság maga Isten. Benne mindent bír a hívő ember. A házi áldás találóan megállapítja: ...hol Isten, ott szükség nincsen.

      Az első zsoltár parafrázisa áll előttünk. Az istenfélelem és Isten akaratának cselekvése igazán boldoggá teszi az embert. Jézusban teljesedik be,  és Jézusban éri el igazi célját az ember boldogság iránti vágya, mert benne jelent meg a mennyek országa. Jézusban birtokolhatjuk mindazt, amit Isten kegyelme ajándékozott az embernek.

      Boldognak szeretne látni téged ma is. Olyannak, mint aki azért vagy boldog, mert teremtő, gondviselő, kegyelmes és megváltó Istened van. Minden egyéb egyedül ebben a tényben nyer megoldást. Ámen.