"Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett." (Zsolt. 32,1)

     Számos történet arról számol be, hogy Jézus meggyógyította a sántákat, vakokat, azokat, akik tehetetlenűl, betegen feküdtek ágyaikhoz kötve. Sok esetben arról is olvasunk, hogy a bűneik alól való feloldozásnak egyenes eredménye az lett, hogy testi egészségüket is visszanyerték (Mt. 9, Mk. 2, Lk. 5). Ezekben a történetekben világossá válik, hogy Jézusnak hatalma van arra, hogy bűnbocsánatot adjon. A keresztáldozat erejének kézzelfogható jelei ezek. Az új nap számomra a kegyelem új ideje - boldogság lenne megtapasztalni, hogy a megvallott bűneimet Isten elveszi tőlem, és én tiszta lappal indulhatok.

     Amíg nem nyerünk bűnbocsánatot, addig naponta nyomaszt bűneink terhe, hiába is takargatjuk. Egyre nő a súlyuk, a vád egyre hangosabb. Mert a bűn élet- és világpusztító elem. Hogyha nem kérünk azokra bocsánatot, akkor rámegy az életünk, testi és lelki egészségünk, békességünk.

     A legnagyobb felfedezése az alázatos, bűnbánó embernek az, hogy Isten bűnbocsátó Isten akar lenni. Az ember mellett van, hogy megválthassa. Ezért lényeges, amit a zsoltár 5. versében olvasunk: "...bűnömet bevallottam, s te elvetted bűneimnek terhét!" Keressük, és találjuk meg ezt a nagy boldogságot! Ámen.