"Itt vagyok, itt vagyok!- mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül a nevemet." (Ézs. 65,1b)

Itt vagyok,

ragyogok,

mint a fekete szurok! (gyermekmondóka)

       Nemrég a televízió egyik dalos műsorában egy sármos fiatalember egy szépséges vak lányt vezetett duett-partneréül a színpadra. A lány nem láhatta partnerét, de mindvégig hallhatta őt, és mellette állva, vezettetve, teljesen rábízhatta magát, közös énekük sok szívet meghatott.

Isten a mai napi igén keresztül  szól a lelki vakságban szenvedőkhöz, vagy az éppen  tőle elpártoltakhoz azért, hogy hangját hallva nyugalommal bátorítson:.. ő maga nem távolodott el! 

Elképzelhetjük - vagy magunk előtt láthatjuk - azt az életszerű hétköznapi helyzetet, amint éppen figyelmünket elvonja valaki, vagy valami történés, és sodródnánk tehetetlenül az árral, amikor meghalljuk Istenünk figyelmünket felkeltő szavát: Itt vagyok, itt vagyok! Szinte felüdít a gondolat...pedig még csak nem is volt időnk hozzá kiáltani, és sokszor akár neve kimondása is egyféle segítség a szívünkben! 

Nos... a mai napon is jó érzést kelt bennünk azzal mennyei jó Atyánk, hogy emlékeztet: Itt van...velünk van, nincs távol tőlünk...még attól sem, aki nem hívta segítségül az Ő nevét! Ámen.