"Majd amikor az asszonyok megrémülve a földre szegezték tekintetüket, az angyalok így szóltak hozzájuk: mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt." (Lk. 24: 5-6a)

       Apró gyermek voltam még: érdeklődő és vidám. Hosszú téli esték sorjáztak egymás után igazi nagy hóval, hideggel és hagyományokkal, szokásokkal. Sokat éneklő öreg és fiatalokkal, akik fontak és szőttek a télben, pedig esténként csak 2 órára adtak áramot hiszen az "átkos" korszakát éltük. A szövőszék hosszú gerendáján volt a helyem, hogy a lehulló pálcákat összeszedjem és segítsek mint gyermek. Nagyanyám kredencének polcán egy különös kopott tenyérnyi nagyságú könyvre lettem figyelmes. A kezembe vettem: Jézus élete... Nagyanyám észre vette és meglátta, hogy a "gyermek hozzányúlt" a "könyvhöz".

Komoly hangon csak ennyit szólt: "Nagyon vigyázz rá...úgy mint az életedre!"

Éreztem és tudtam, hogy családom asszonyainak nagyon fontos a Jézus élete. Aztán másnap délelőtt egy szuszra szinte az egész kiskönyvet kiolvastam. Amikor odaértem, hogy Jézust keresztre feszítették a Golgotán, erős felindultságom közepette könnyek szöktek a szemembe... Pillanatokig a torkomat szorongatta egy elmondhatatlan érzés... Erőtlenül lapoztam a következő oldalra. Azon az oldalon olvastam az asszonyokról, akik a holtak között keresték az élőt. De Ő nem volt ott, mert már feltámadt! A szívemet elmondhatatlan öröm töltötte el. Fájdalmamból egy gyönyörű örömbe érkeztem. Azóta is ezt az örömet akarom átélni és megosztani minden Húsvét ünnepében!

Örvendjünk Mindnyájan!...mert feltámadt az Úr és Ő él! Ámen.