"Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!" (2Kor 9,15)

   Húsvéthétfő. Ez már önmagában is kettős tartalommal bíró nap. Egyfelől az ünnep, amely még mindig Krisztus feltámadásának tartalmas üzenetével épül bele az emberi lélekbe, másfelől viszont itt van a hagyomány, helyesebben szólva a szokás, amely megosztja az ünneplőket. A férfiak nagy része szereti a locsolódást, a hölgyek nagy része pedig egyenesen iszonyodik tőle. A "dolog" pikantériája pedig az, hogy mindenki igyekszik jó arcot vágni mind ehhez.

      Talán éppen ezért a mai nap nagy kérdése lehet ünnepünk megélésében az, hogy hálás-e a szívünk mindazért amit Istenünk ajándékozott mindnyájunk számára?

  Ne feledjük: A Húsvétunk örömünnep. A legnagyobb öröm ünnepe. Krisztus feltámadt és azzal legyőzte a halált. Mi pedig Őt követve ennek a legnagyobb örömnek vagyunk a részesei. Igyekezzünk a mai nap is ennek örömében kifejezni önmagunkat ... nők-férfiak... hívők-ateisták ... hálásak-hálátlanok...

Ámen.