"Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód." (2Móz. 15,26b)

Olvasunk, hallunk néha orvosokról, akik őszinte alázattal vallják, hogy tudományuk véges és az igazi gyógyítónak csupán szerény szolgái. Tudunk esetekről, amikor az orvosok lemondtak a betegről, s az csodálatos módon mégis meggyógyult. Tudjuk, hogy van egy áldott orvosunk. A betegségek mégis fenyegető árnyként kísérik végig életünket. A halál előszobájának tekintjük az orvosi várót, kórtermet. A szülők szíve összeszorul, ha a gyermek csak elköhögi magát. Igyekszünk kivédeni minden ésszerű - és sokszor értelmetlen módon is a lehetséges veszélyeket. A háziorvosunk telefonszáma elmentve, felírva, a segélyhívó számát a kisgyermek is megtanulja.

Nem egy bizonyságtételt hallottam már halálból visszatért emberektől, akik elmondták, hogy előtte értelmetlen, haszontalan, vagy éppen káros volt az életük. A betegség és a gyógyulás késztette őket tartalmas életre. Próbáljunk meg úgy gondolni betegségeinkre, mint áldott lehetőségekre az Istennel való kapcsolat elmélyítésére. Az A, B, C, D... vitaminok mellett egy-egy igekapszulával, imakúrával is óvjuk egészségünket. Ma akár gyógyfürdőzhetünk is :) Ámen.