"Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan."    (1Jn. 3,18)

   A közelmúltban egy keresztyén politikus újrafogalmazta azt, amitől a teológia elméleti professzorai már nagyon rég óva intik a keresztyénséget: ...ne csak szóval szeressünk már, hanem a tettek mezeje csábítson a szeretetben...

   Azt olvastam egy tanulmányban, hogy a szeretetnek lassan külön teológiája kelt életre, amelyben mennyiségileg halmozni lehet a "témát" és persze szokták is. Még szerencse, hogy ebben az értelemben a szeretet a maga himnusza szerint hosszú tűrő és kegyes... Beszélni, írni róla egyáltalán nem nehéz. De alkalmazni és hagyni, hogy cselekedjen bennünk és általunk... nos...az volna az ő saját természete. Példája Krisztus. Ellenpéldája pedig a fő gonosz: a Sátán. Az ember valahol középen szeretné magát látni kettejük között. Persze ez a helyzet lehet akár a szolgáló szeretet fokmérője is. Ha közelebb volna az ember Krisztushoz a szeretet cselekedeteivel... az volna az ideális. Tehát van tennivalónk! Ebben az értelemben senki sem mondhatja magát közülünk "munkanélkülinek". Nos...ezen a napon is fedezzük fel a szeretetet cselekedeteinkben! Ámen.