"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" (Zsid 13,5b-6)

     A hívő embernek biztatás, a hitetlennek fenyegetés a ma reggeli ige. Előbbi a kegyelem, a segítség, a kitartás végtelen tárházát találja benne, utóbbi a kolonc, számonkérés, büntetés lehetőségét. Vagy akár úgy is nézhetjük, hogy a hívő ember számára tiszta, világos üzenet, a hitetlennek pedig kritikára méltó szöveg.

     Egyszerűnek tűnik a kérdés: bizakodással tölt el ma a tudat, hogy velem van az Úr? Mielőtt rávágnánk rutinosan, hogy "persze, természetesen", még egy kérdés jön: és miben fog ma megnyilvánulni ez az együttlét vele? Ki ellen, vagy ki mellett fogunk kiállni, ki mellé fogunk leülni, mi mindent fogunk mondani csak azért, mert "velem van az Úr, nem félek"? Jusson majd eszünkbe este visszanézni, és adja Isten, hogy hálát adhassunk a mai napért. Ámen.