"A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal." (1Kor. 13,6)

  Emberi gyarlóság örülni mások szerencsétlenségének. Sokszor bevallás nélkül annyira élvezzük a kárörömet, hogy mérgesek vagyunk, ha megfosztanak ettől az élvezettől. A "negyed órára sztár lehetek" világában divattá vált a hamisságnak igazságként való feltüntetése és az afölött való örvendezés. Az újság akkor fogy, a TV csatorna akkor népszerű, hogyha lejáratunk valakit, ha a kárörömet "csipszes tálban" kínáljuk föl. És lásd, van öröm... káröröm. Ez nem a szeretet világa. Pál mondja ugyanott: ... ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok. Lehet ezt úgy is parafrazálni, hogy semmi ember vagyok, mégcsak nem is senki, hanem egy semmi. A semmi pedig, mint a nulla, kívül kerek, belül üres. Ilyen vagyok, ha a hamisságnak hódolok, akár titokban is.

     A szeretet az igazságban gyönyörködik. Az egész Újszövetségben érezhető a szép, a jó, az igazságos, a szent iránti érzékenység. Milyen dolog sírni az igazságért, ahogy a gyermek teszi, hogyha becsapva érzi magát? A világ azt mondja, hogy gyenge vagy, pedig inkább azt jelenti, hogy van érzés benned. Akkor is ha férfi vagy. Akkor pedig van még remény. A szeretet semmi rosszban nem vesz részt, és nem gyönyörködik abban. Az igazság a keresztyénség szíve azóta, hogy Jézus kijelentette magáról:...én vagyok az Igazság...(Jn 14). Annak örüljek ma, hogyha a Jézus szerinti igazságot győzedelmeskedni látom, mert olyankor győz bennem a szeretet. Ámen.