"Így szólt Jézus tanítványaihoz: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"

(Mk. 16,15)

Add tovább! Ezt az egyszerűnek tűnő parancsot kapják a tanítványok. Gyerekjáték...mondhatnánk. Hiszen játszodják is a gyerekek, mintha a továbbadás művészete a génjeikben lenne. Egy gyerekcsoport "unatkozik" valahol, amíg az egyik a másikra üt, és azt mondja: add tovább! Ettől a perctől kezdve izgalmassá válik az élet, sőt nagyon komoly dologgá. A legfontosabb kérdése az lesz mindenkinek, hogy tovább tudja-e adni, vagy rajta marad az ütés. (Ravasz L.)

Az evangéliumot kell továbbadni, az örömhírt. Tudnál-e örülni a jóhírnek, hogyha megtartod magadnak, és nem osztod meg azokkal, akik melletted vannak? A megosztott öröm kettős öröm, sokszoros öröm. Olyan a természete, mint a szeretetnek. Garai Gábor verssorai jutnak eszembe: ... a szeretetet szét kell osztani, mert természete szerint oszthatatlan, mikor már másnak nem jut, magadnak sem marad belőle! Az örömhírrel, evangéliummal is így van. Van-e ma jóhíred mások számára?

Mikor az Úr Jézus a megváltás isteni művét elindította, nem tett mást, mint valakinek fülébe súgott egy titkot, és azt mondta: add tovább! "Amit a fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!" (Mt 10). Krisztus egyháza a bizonyságtételben él, és a benne megjelent üdvösség hirdetésében. Hogy gyerekjáték-e, ki-ki döntse el! Volt alkalmam végig kanyarogni autóbusszal a Makedóniai hegyeken, és eszembe jutott Pál apostol, aki az apostolok szekerén vitte el az örömhírt oda, ahová az irodához szokott lábaink nem vinnének el, vagy legalábbis messze nem jutnánk. Ma viszont egyetlen gombnyomással, isteni kegyelem folytán, mi is résztvehetünk az evangélium terjesztésében. Oszd meg az örömet, add tovább!   Immánuel - velünk az Isten! Ámen.