"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!"(Fil. 4,13)

Papi jelmondatként ismertem meg a mai igét. Teológiai hallgatóként jó barátomnak, illetve szobatársamnak is ez volt a kedvenc igéje. Tetszett nekem az, hogy van aki "saját igét" választ önmaga számára... én még sem tettem meg. Azóta már többször is elgondolkoztam ezen az igeszakaszon. Sajátos kijelentésnek hat Pál apostoltól, ennek ellenére mégis jó lehet ezt így kijelenteni.

    Sokszor hivatkozom manapság arra, hogy azért nem teszek meg dolgokat, mert nincs hozzá erőm.  Aztán mégis valahogy túl kell lennem a kihívásokon. Nem is értem hogy történt, történik... Egyszer csak túl  vagyok rajta.  Honnan az erő a kivitelezéshez? Biztosan felülről... pedig Pál nem ezt tanítja, hanem azt, hogy Krisztusban, azaz "belülről".

      Valahogy tetten kell érnünk önmagunkban belső erőforrásunkat... hiszen igencsak boldogító érzés lehet a feltámadott Krisztus erejét megtapasztalni. Mert az mindenre elégséges erő! Ezzel az erővel áldjon a mai napon is meg bennünket a Krisztus! Ámen.