"Uram, szenvedek! Segíts rajtam!" (Ézs. 38,14)

Nagyon sok ember imádsága, sóhajtása lehet ez a vallomás. Először is el kell mondanom egy imát, hogy Isten akarata szerint gyógyuljanak meg a betegek.

Ha nem lenne több följegyzés a Szentírásban egy-egy eseményről, akkor most nem értenénk teljesen a halálosan beteg Ezékiás királynak az imádságát (2Kir 20). Ám, ami fontos, azt megőrizte a gondviselés. Ez pedig fontos. Ezékiás uralkodása alatt lelki és erkölcsi értelemben épül és gyógyul a nép. Az asszírok ostrom alá veszik a szent várost, de csoda folytán abbahagyják az ostromot, mivel a táborban pestis járvány üti föl a fejét. A nép megmenekül, de a király maga is megbetegszik. Pontosan úgy, mint Hunyadi János, aki Nándorfehérvárnál legyőzte a törököket, de ő maga pestisben meghalt.

Ezékiás azonban Istenre bízta magát, arccal a fal felé fordult, könyörgött és keserves sírással imádkozott. Ézsaiás följegyezte a halálosan beteg ember imádságát: ...szemeim a magasságba meredtek. Uram, szenvedek! Segíts rajtam!

Milliók imádsága lehetne ez, akik ebben az órában is szenvednek. Amikor Jézus a földön járt, ugyan nem gyógyított meg minden beteget, de már jelezte azt a régi igazságot, amit a Szentírás tanít: ...én vagyok az Úr, a te gyógyítód! (2Móz 15,26). Ebben rejlik minden szenvedőnek a reménysége. Ezékiás erősen hitt ebben, és el tudta mondani bizalommal: ...Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! (Ésa 38,16). Nyert is még tizenöt évet Isten kegyelméből. Áldott legyen az Úrnak neve! Ámen.