"Isten kezében van minden élőnek a léte." (Jób 12,10)

 

Amikor Isten az égő csipkebokorban megjelent Mózesnek, így mutatkozott be: Vagyok, aki vagyok! Az Örök Létező megszólalt azért, hogy minden létező felfedezhesse életének nagy titkát. Minden élőnek a léte erre az egy tényre vezethető vissza: minden élet a Teremtő ajándéka.

Az autonóm ember megromlott állapotában sokszor kiszakítja magát Isten kezéből, és úgy gondolja, hogy a saját kezébe veszi önnön sorsát. A hal kiugorhat a partra, hogyha börtönének érzi a vizet, de elpusztul, hogyha ezt teszi. A vízben él, mozog, és van. Sok ember megpróbál függetlenedni a Teremtőtől, de ez a vesztüket jelentheti. Így tett a tékozló fiú, és így tesznek azok is, akik Jakab szerint (Jak 4,13-16) elbizakodva Isten nélkül akarnak boldogulni. Tudniuk kellene, hogy az élet pára, mely rövid ideig látszik, aztán eltűnik. Ezért kellene így szóljanak: Ha az Úr akarja, és élünk, ezt és ezt fogjuk cselekedni!

Milyen nagyszerű dolog, hogy saját életemet, szeretteim életét, gyülekezetem életét az Ő hatalmas kezében tudhatom. E hitbeli tapasztalat dicsőítő költeménnyé válik a zsoltáros ajkán (Zsoltár 139). Milyen nagyszerű, hogy éppen a szenvedő Jób emlékeztet bennünket erre az igazságra: Isten kezében vagyunk...

Hálát adok ezért, és ma egy mosolyt küldök a Teremtőmnek: köszönöm Uram! Bartalis János verssorai jutnak az eszembe: "Jött minden... jött villámcsapás, tenger, fergeteg, éhség, szomjúság, bújdosás, kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése... minden. Nagy bajomban mindig csak azt mondom: Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen!" Ámen.