"Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! (Zsolt. 105,1)"

     A keresztyén ember nagyfokú szabadságban élheti meg hitét. Nem az állami keretek által biztosított lehetőségekre gondolok, hanem a felekezetek által a hívőknek biztosított szabadságra. A vallási előírások sokkal inkább megengedők, mint szabályozók. Nem külsőségekben, vagy adott  rendszerességgel elvégzett gyakorlatokban kell bizonyítanunk Isten iránti hűségünket, hanem lélekben kell őt imádnunk.

     Az imádáshoz nyújt segítséget ma reggeli igénk. Nem előírásszerűen most sem, hanem mintegy ajánlásképpen. Hiszen amikor Jézus imádkozni tanít minket és azt mondja: "Ti azért így imádkozzatok...", az nem jelenti, hogy másképpen pedig ne. Így hát imádságaink lehetnek rendezettek ily módon: hálaadás, kérés, dicsőítés. Ez utóbbi továbbvisz a "négyszemközti" beszélgetésből, hiszen feladatunk Isten dicsőségét hirdetni. Ma se maradjon el. Ámen.