"Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat." (Zsolt. 142,4a).

Nem rég egy élet- és lélektani tanulmányt népszerűsítő cikkben arra lettem figyelmes, hogy biblikus depressziós lelkület kifejezést használva, a mai napi igénket idézve, példázták a diagnózist. Meglepett a dolog, illetve mégsem. Arra gondoltam, hogy amint az lenni szokott  a közmondás örökbecsű lényege szerint: nincs új a Nap alatt! 

Márpedig az emberi lelket jobban ki ismerhetné, mint az aki maga alkotta, tehát Ő annak legjobb ismerője és minden irányban elmozduló amplitudóit is képes ezért helyes mederbe terelni.

A zsoltáros a nehéz pillanatban erről beszél. Arról, hogy a csüggedés lelkiállapotában a hitben járó ember útját az Úr határozza meg, hiszen ezt az utat Ő maga is ismeri (Jézus a kereszten: "Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet!" Mt. 27,46b). Éppen ezért a bizalom és a megnyugvás hétköznapi szavaival élve elmondhatjuk: Az Úr előttünk jár és mutatja az utat, - akár a kiutat is - az Ő országa, az örök élet felé. Ámen.