"Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből." (Ap.Csel. 3,26)

Gyerekkori emlékeim töredékei közül azok a pillanatok jutottak ma reggel eszembe, amikor az első sorba kellett állnom vagy ülnöm, mert valamilyen jutalmat akartak átadni nekem. Megmagyarázhatatlan érzés, élmény, igazi öröm. Ugyanaz a leírhatatlan öröm van ma is a szívemben, amikor itt állhatunk, az első sorban, Isten előtt, mert valamit adni akar nekünk. Áldást akar osztani. A legcsodálatosabb ebben az, hogy Urunk mindannyiunkat az első sorba állít, mert ajándékát mindenkinek át akarja adni. Előtte mindnyájan egyenlők vagyunk, és Nála nincsenek egyenlőbbek.

Azonban azt is tudnunk kell, hogy csak meghajtott fővel, gyermeki szégyenkezéssel állhatunk az első sorban előtte. Bűnösök vagyunk. Így azonban, hogyan is kaphatunk jutalmat? Úgy, hogy Fiát, a Jézus Krisztust elküldte, hogy kiutat mutasson a bűneink rengetegéből. A mai ószövetségi ige Jákóbnak az Istennel való tusakodását tárja elénk. Az áldás elnyerése előtt meg kell mondania Istennek a saját nevét. Jákób, azaz ügyeskedő, csaló, minden módon magán segíteni akaró ember. Be kell vallja bűnét, hogy áldást kapjon. Tegyünk így mi is, hogy Isten előtt állva e szent napon áldást kapjunk. Ámen.