"Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben." (Zsolt. 135,6)

Akar az ember, mert szabad akarata van. Ez idáig a legnagyobb lehetősége és méltósága. Mit akarok? Mindig ez a kérdés. Közel járok-e az Úr akaratához? A földet belakjuk, kitermeljük, az eget kémleljük, és űrszondáink már nagyon messze járnak, és élő adásban tudósítanak az univerzumnak egy mégis nagyon parányi szeletéről. Az ember "tenger alatt jár", elmerült a tudományban. A részletek ismeretéből doktorálnak ezrek, miközben az egész átláthatósága alig adatik meg valakinek. Látjuk határainkat, és aki látja az alázatos emberré válik végre. Az egész pénzcsináló szerkezet önmagáról árulkodik. És az egyenletben az ember szánalmas törpeség. A múlt század végén fogalmazták meg: az ember a mennyek erősségeivel kezében, de a poklok ürességével szívében áll a harmadik évezred piedesztálján. Mi lesz veled emberke?

Boldog a zsoltáros, az imádkozó, mert tudja, hogy mi miért "működik". A teremtő Isten, a mindenhol jelenlévő Isten a magyarázata annak, hogy vagyunk. Ura Ő a szélnek, az esőnek, az árvízeknek, a villámoknak, de Ura Ő a történelemnek. Békességes gondolatai vannak irányunkban (Jeremiás), mert ha az egész univerzum rosszindulatú lenne velünk szemben, akkor a parányi paraméter eltérés miatt már réges régen nem lennénk. Vagyunk, hála legyen Istennek! Ámen.