"Ezután kiment Jézus, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt." (Lk. 5,27-28)

Mekkora erő és tekintély kell ahhoz, hogy igazzá váljon az, amit Léviről olvasunk: otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. A Jézus ereje nélkül szinte lehetetlenség. Az elmúlt hónapban a hegymászó-tragédia kapcsán megragadta figyelmemet többek között egy egyszerű megállapítás: legnagyobb ellensége az embernek a céltalanság. Hogy nincs út, és nincs irány. Nincs erő felkelni a magunk asztalától, a profit lehetőleg ülve találjon bennünket. Minden megszólítás, minden sugallat, ami most árvíz idején a testvéreink felé fordítja figyelmünket, a szeretet megélésének, az áldozatnak egy áldott lehetősége. Tudjuk, hogy sokan otthagytak mindent, felkeltek és dolgoznak a közös jóért. Ebben a jézusi szeretet mutatkozik meg. Ha most sokan nem így gondolják, meg fogják érezni, hogy áldozatukkal megszépül a saját lelkük is.

Ha csak vágyakoztál, de nem volt elég erőd, most a Jézus szavára, a Jézus erejével kelj fel a magad alkotta vámszedő asztalodtól, hagyd el a régi hiábavaló életedet, hogy megtaláld az igazit. Ahol minden szónak, mozdulatnak, áldozatnak megvan az értelme, és ahol a szív békességre lel, mert megtalálta testvéreit, és megnyerte Jézust. Kyrie eleison! Ámen.