"Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni!" (Ézs. 55,2)

Legalább két dolog miatt bosszankodtam egy nagyáruházban: nem volt kis kosár csak "nagyszekér", továbbá pedig ahol el kellett volna járni oda szintén árus dobozokat állítottak. Valószínűleg azért, hogyha nem vetted volna észre, akkor belebotlasz az áruba, és megvilágosodsz, hogy valóban erre is szükséged van. Aztán megrakott szekerekkel sorban állva fizetünk, és távozunk. Aztán olyat is hallottam, hogy valakinek igazán nem is volt szüksége egy bizonyos árura, de hát akciós volt, ezért vette meg. Napi szükségleteinken túl vajon mi az amire valóban szükségünk van?

A köveket is kenyérré változtató igyekezetre Jézus szavai ma is érvényesek: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istentől származik. Kozmetikázunk, de vajon a lelkünket szépítjük-e? Napozunk, de vajon a lelkünket napoztatjuk-e? Van-e elegendő lelki eledel? Hallgassatok rám - ahogyan az igét követő versekben is olvassuk - keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Jakab hasonlóan fogalmaz: közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Hol Isten, ott szükség nincsen! Ámen.