"Az Úr így szólt Mózeshez: Megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek." (2Móz. 33,17)

Madách Imre -Az ember tragédiája- című művében az egyik leginkább jelenünket vitriolosan megjelenítő fejezet -a mű szerint szín- a Falanszter, azaz jövő. Ez a szín Madách szerint az akkor vázolható és vizionált jövőkép. Ebben a képben a történelem addig ismert nagy alkotói csupán szürke kis jelentéktelen hétköznapiak: Michelangelo széklábakat farag, Luther, Cassius és Plátó is hasonló sorsban, mindenki elszürkítve csupán, hiszen csak egy sorszám az ember. A kép szerint ez az uniformizált kommunizmus... Bármennyire elképesztő is a vázolt jövőkép, de megélte és a jelenben pedig úgyszintén megéli a mai társadalom ezt az akkor jósolt félelmetes korszakot. Elképesztő a mindennapok szintjén a mai ember (Ádám) fájdalma is hiszen munkája, szorgalma, tehetsége és törekvése belevész a leszürkítő, lefárasztó erőtlen küzdelembe.

Isten azonban csodálatos módon találja meg életünket, úgy mint gyöngyszemeket a kavicsok között. "Megnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek"... avagy a mai napi Újszövetségi ige: Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit!" (2Tim 2,19a). Más ez a jövőkép, hihetetlenül más... Felemelő és megtisztelő, olyan amely megbecsüli a menny értékrendjével az enyészet világának csodás remekművét, az embert. Ebben is jelen van Istenünk semmihez sem hasonlítható nagysága. Ámen.