"Péter ezt mondta neki: Uram te mindent tudsz, te tudod hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat." (Jn. 21, 17c)

A tanítványi lélekben beszennyezett becsületkódex morális vitájából származik a ma reggeli igénk. Péter fogadkozott, hogy akár a sírig kitart Jézus mellett. Kajafás főpap udvarában viszont a poroszlók tüze mellett nagycsütörtök éjjelén gyáván letagadta a Mestert. Majd a hajnali kakasszóra ráébredt saját gyarlóságára és nyomasztó szégyenérzete jelezte azt, hogy a legfontosabb pillanatban csorbult becsülete a hit próbáján.

A feltámadott Úr azonban alkalmat ad és lehetőséget biztosít a rehabilitációra. Nyomasztó bűneink szégyenével mar számtalanszor bennünket is Péternek többször is feltett kérdése: ..."szeretsz-é engem?". Ám az emberi válasz legméltóbb és legékesebb ajándéka a péteri lecsupaszított pőre önátadás: "Uram te mindent tudsz...". Mert csak így lehet és csak így szabad magunkat átadni az Úrnak, a Megváltónak, a Szabadítónak... "jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogódzva...". Éppen ezért boldogító az ő megbocsátó szeretete és vele pedig a megtisztelő életfeladat: "Legeltesd az én juhaimat." Ámen.