"Az Úr Jézus Krisztus önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint." (Gal. 1,4)

Önsajnálatunk tipikus mondatként fogalmaztatja meg velünk néha ezt: Egy fabatkát sem ér az életem, nem érek én semmit! Persze "tenni" is kell ezért "elég hathatósan", hogy az ember ennyire nekikeseredjen az életnek vagy éppen az életuntságnak..., hogy ne majd a halálnak!

Elfecsérelt, elrontott és elhibázott élet sorjázik a fenti mondat mögött amely már csak vonszolja így súlyos lelki keresztjét erőtlenül a sír felé, míg utol nem éri Isten szelíd hangja... az Ő szerető kegyelme... 

Csodálatos mennyei üzenetként készteti az embert a Ráfigyelésre: " Az Úr Jézus Krisztus önmagát adta bűneinkért...a mi Atyánknak akarata szerint." Ebből pedig kiderül a legfontosabb, éspedig az, hogy Valakinek mindennél többet ér az életünk. Ő pedig a mi Urunk Jézus Krisztus. Mert lám csak mégis mennyit érünk Istennek !...és mennyit ér számára a mi szabadításunk...

Kell nekünk ez a feloldozó és boldogító tudat, mert a "jelenlegi gonosz világban" csupán az Ő szabadítása teszi elviselhetővé a sokszor tengernyivé duzzadó keserűségeinket! Ámen.