"Megkoronázod az évet javaiddal. (Zsolt. 65,12a)

     Ülök a lesötétített szobában, csöpög rólam a víz, és próbálom megemészteni, amit a rádióban hallottam, hogy utoljára 1901-ben volt ilyen hőség a Kárpát-medencében. Hiszen akkor még nem voltak légkondicionálók, sem uniós szabályok, hogy munkahelyen nem lehet több 24 foknál, meg vizet kell osztani a dolgozóknak, és valahogy mégis kibírták...

     Egyszerű és egyben fenséges képpel hódol Isten előtt a zsoltáros kedvelt énekünk e rövid versében. A teremtett világ Isten szava által lett, ő alkotta minden részét, és ő gyarapítja azt áldásával, ajándékaival. Így teljes, királyhoz méltón fenséges és csodálatos a mindenség. Lassan én is látni kezdem, és egyben érteni is, hogy a kánikulának is megvan a maga pótolhatatlan szerepe a teremtésben. Mint minden másnak, amit ott és akkor talán bajnak, rossznak élünk meg, pedig Istentől jött, javunkra lett. Igyekszem ma a zsoltáros szemével nézni a világot, a szépet keresni és másnak is megmutatni. Ámen.