"Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét." (Zsolt. 94,14)

     A keresztyén ember egyszerre egyén és a közösség tagja. Krisztus tanítása szerint egyéni voltunkat mindenkor a közösség szolgálatába kell állítsuk, de Isten előtt minden tettünkért magunk felelünk. Ha a közösség Istent szolgálja, akkor segít az egyénnek is jó szolgálatot tenni, de ha a közösség csak tömegként viselkedik, akkor bizony az egyénnek komoly kihívásokkal kell megküzdeni.

     Kezdetektől fogva voltak személyek, akiket Isten arra rendelt, hogy népüket felemeljék, vezessék. Egy-egy személyes példa hosszú időre meghatározhatja a nép gondolkodásmódját.  Napjainkban a dunai árvíz elleni védekezésben a nép tudott egy emberként összefogva önzetlenül segíteni a bajban, példát adva minden tagja számára. Isten akár kövekből is támaszthat népet magának. De ő minket hívott el, bennünket segít, téged és engem ott akar tudni maga mellett. Ámen.