"Az Isten útja tökéletes." (Zsolt. 18,31)

Pár szó csupán, és milyen nagyszerű eligazítás. Ma is utakat keresünk. Szoktuk is mondani, gondolkodunk, hogy milyen úton, módon intézzük dolgainkat. Az emberi élet maga rá lett helyezve egy útra. Ismerős a hasonlat, mely zarándoknak nevezi az embert. Úton vagyunk a bölcsőtől a teljességig. Mindenki szeretne végigmenni az úton. Sokan, sokszor eltévedünk. Veszélyes útra térünk, zsákutcába keveredünk. Ézsaiás próféta a szenvedő szolgáról ír, és azt mondja az emberről, hogy mindannyian eltévedtünk, mint juhok, ki-ki a magunk útjára tértünk. Kellett jönnie a pásztornak, aki az elveszettet is megkeresi.

Ma amikor ismét választás előtt állunk, amikor döntenünk kell, füleinkbe cseng még több zsoltárvers is: aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását (Zsolt. 50). Boldog az, akinek te vagy erőssége, és a te ösvényeid vannak szívében (Zsolt. 84). Ez a gondolat fogalmazódik meg az éppen 30 éve bemutatott rock operában is (István, a király): nincs más út, csak az Isten útja... azaz másra nem érdemes térni. Milyen nagyszerű, hogy mi már Jézustól hallottuk: én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn. 14). Aki őt követi, az jár a tökéletes úton.

Legyen ma imádságunk ez: mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban (Zsolt. 86,11), mert a te utad tökéletes. Ámen.