"Jézus Krisztus mondja: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre." (Lk. 5,32)

Van egy kis irónia ezekben a szavakban, mint a hasonló helyzetekben, amikor írástudók és farizeusok megbotránkoznak azon, hogy Jézust a vámszedőkkel és bűnösökkel látják. Egyfelől, ez a magukat igazaknak tartó emberekhez szól, akik úgy gondolják, hogy nincs szükségük a megtérésre. Másfelől pedig, ha az idő rövidségét tekintjük, olyan ez, mint mikor egy harctéren az orvos egy kis kötszerrel otthagyta a könnyebben sérülteket, hogy a súlyos betegeket gyógyíthassa. Jézus ma megtérésre hív mindenkit kivétel nélkül.

A teljes Írás fényében azt is látnunk kell, amit a római levél (3,10-12) tanít, hogy nincsen egy igaz se, mindnyájan elhajlottak... Pál bevallja, hogy nem vagyunk különbek senkinél (3,9). Igen, naponta harcolnunk kell a gonosz hajlandóság ellen, és naponta felül kell vizsgálnunk állapotunkat. Az önigazult ember hamisan magabiztos és szükségtelenül büszke, útja pedig bizonytalan. Járj alázatosan a te Isteneddel, mert akkor mutatja meg az ő szabadítását. Legyen miénk Pál hitvallása: Jézus Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én (1Tim. 1,15). Uram, könyörülj rajtam, bűnösön! Christe eleison! Ámen.