"Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni." (Róm. 2,13)

Amióta a nem izraelita népeknek is hirdettetik az evangélium, mindig találkozunk olyan téves írás- értelmezéssel, amely szerint semmi közünk sincs Isten törvényéhez, a Törvényhez. Ezt főképp azok mondják, akik saját életük engedetlenségeiben folyton az isteni kegyelemre mutatnak. Nekünk meg kell különböztetnünk a törvény betüjét annak mélyebb üzenetétől, és látnunk kell azt, amit az apostol, hogy a törvény Krisztushoz vezérlő mesterünkké lett. A Heidelbergi Káténk azt írja, hogy nyomorúságunkat, azaz a megváltás szükségességét Isten törvényéből értjük meg. A gazdag ifjú megkérdezte Jézustól, hogy miképpen üdvözülhet. Jézus egyszerűen azzal kezdte: ismered a parancsolatokat... Nem azért jött Jézus, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse azt. A megváltott ember, a Krisztusba oltott ember a hála gyümölcseit kell hogy felmutassa életében.

Ha naponta harcolunk a gonosz hajlandóságunk ellen, ha törekszünk is arra, hogy bűneinket megbánjuk, életünket megjobbítsuk, akkor tapasztaljuk majd meg a bennünk lévő Krisztus erejét. Aki cselekszi is a mennyei Atya akaratát, az megy be a mennyek országába (Mt 7,21). Az a boldog ember, akinek az Úr törvényében van gyönyörűsége, és arról gondolkodik éjjel és nappal (Zsolt 1). Ügyelj a parancsolatokra, és akkor az isteni kegyelem a Krisztusban biztosan felragyog számodra. Ámen.