"Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet."(Zsolt. 146,9a-b)

Ősmúltnak tűnő vad világ hozadékaként csodálkozhatunk rá ma reggel arra, hogy nem új civilizációs találmánya az emberiségnek a szociális érzékenység, amely egész hálózati intézményrendszert igyekszik a mai társadalmi viszonyok között jól működtetni. Nagyon nem. Az elesettek avagy a hátrányos helyzetűek és az esélytelenek önzetlen felkarolása Istenünk szeretetének egyik legékesebb példája. Sajnos a világ "kitermelte" és mindmáig "kitermeli" a jövevényeket, az árvákat és az özvegyeket... Isten azonban az irgalomnak jóságos Atyjaként öleli magához, támogatja és segíti őket, hiszen a világ vad törvényei szerint ők az elnyomottak és legyőzöttek reménytelenségét kaphatják csupán. 

Önkéntelenül is megragad szemünkben a bátorítás:..."Az Úr őrzi"...a jó pásztor életét adja az ő juhaiért...

Istenünk csodálatos nagylelkűsége bátorít mindnyájunkat arra, hogy szeretetében megnyugodva hálás szívvel tárulkozzunk ki előtte, ebben az örömben, amely hozzánk való jóságából származik. Ámen.