"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" (Lk. 12, 32)

Környezetéből kitépve ezt az igét úgy hangzik, mint egy kis nemzet nagy bátorítása. Lényegében akár így is felfogható, de helyesebb inkább Krisztusunk biztatásaként értelmezni. Sokszor jól jön a biztatás, legyen az személyre szóló, avagy közösségi, mint ez a mai ige, amely ez utóbbi kategóriába sorolható.

Jézus Krisztus szavaiból erőt és bátorságot meríthet a jelentéktelennek tűnő kis közösség is, mert Isten sokkal többre méltatta őt, mint a világ kíméletlensége. Persze mielőtt még teljesen félrevezetne minket az igeértelmezés helytelen megközelítése, azonnal hozzá kell tennünk: Jézus az Őt követőket biztatta és bátorította ezekkel a szavakkal.

Végül is a mai reggelen ez ige kapcsán nekünk is csupán annyi dolgunk van, néhány lelki időkapszulát magunkhoz ragadva, hogy ellenőrizzük: Én még a Jézus Krisztust követő tanítványi közegbe tartozom-e vagy sem? Ha igen, akkor megnyugtató és nekem is szól a ma reggeli ige. Ámen.