"Az angyal pedig azt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz."  (Lk. 2,10)

Amikor ilyen igét olvasok, hirtelen azt hiszem, hogy Karácsony van, és megelevenedik bennem minden egyes pásztorjáték, amit gyerekként vagy felnőttként átéltem. Ilyenkor döbbenek rá, hogy az ünnepen megnyert frissesség és derű mennyire odalesz lelkünkből az ünnep elteltével. Pedig abból él a lélek, amit Isten üzen az angyal által. Hol veszett el az úton ez az öröm?

Egészen hétköznapi jelenetként indul. A pásztorok őrzik a nyájat, ott is van sötétség, van hideg, van rájuk leselkedő veszély. De éppen a hűséges, a munkájukat végző, az éberen őrző pásztoroknak szól az örömhír. Egészen hétköznapi módon érkezik ma hozzánk, akik a ránk bízott javak őrzői vagyunk, hogy ünnepi, magasztos üzenetté váljon. Ne féljetek - mert nagy örömet hirdet az Isten! Ilyen értelemben legyünk minden nap karácsonyi emberek, akik egy percre sem felejtjük el, hogy közel jött. Immanuel - velünk az Isten! Ámen.