"És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?" (Lk. 8,25b)

Az ember mindig is tudta, hogy a természet erőivel szemben tehetetlen. Egy olyan, rajta kívül álló és tőle független hatalommal találja szembe magát, aminek ki van szolgáltatva. Bár gátakat állít, villámhárítókat szerel fel, földrengés biztos épületeket tervez és épít, mégis szíve mélyén tudja, hogy a természet erejét nem lehet megállítani. Mi nem tudunk parancsolni a természeti elemeknek.

Ma reggel azonban ezt a félelmünket akarja Isten eloszlatni. Jézus Krisztus parancsol a víznek, a szélnek. Nem csak parancsol, hanem azok engednek is neki. Milyen csodálatos lehetett ez a felismerés a rettegő tanítványoknak, akik reménytelenül és kiszolgáltatottan néztek farkasszemet a háborgó tengerrel. Ugyanolyan nagyszerű ma nekünk is, amikor a hőség, a viharok, a szárazság szorításában reménytelenül félünk. Megőriz, megment, megsegít? Igen, az övéit soha nem hagyja cserben. Kérjük hát, hogy a természet feletti hatalmával legyen mellettünk. Mi pedig tegyünk meg mindent, hogy Vele maradjunk. Ámen.