"Rajtatok túl is hirdessük az evangéliomot..." (2Kor. 10,16a)

Nem egyszer megkísért bennünket az a gondolat, hogy valamilyen munkát vagy feladatot nem végzünk tovább. Lehet azért, mert belefáradtunk, lehet azért, mert értelmetlennek látjuk, lehet azért, mert valami vagy valaki elvette a kedvünket, lehet azért, mert meguntuk. Sorolhatnánk az okokat, hisz abban jók vagyunk, hogy kifogást találjunk. Megannyi abbahagyott feladat, megannyi keserű ízű eredménnyel. Magukra maradt házastársak, kallódó gyermekek, elfelejtett öregek, sínylődő, csonka gyülekezetek...

Pál tudja, hogy a munkát, a feladatot, melyet Isten adott, de önként fogadtunk el, tovább kell végezni. Az evangéliumot minden határon túl hirdetni kell. Igehirdetés házastársnak lenni, gyermeket nevelni, öregekre gondot viselni, gyülekezeti tagnak, presbiternek lenni... Igehirdetés, mert Isten örömet adó akaratát végezzük ezekben a feladatainkban. Így tekintsünk életünket, a mai napot és így tekintsünk feladatainkra, munkáinkra. Az Úr Isten dicsőségére. Ámen.