"Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk. 18,14b)

     Eleink úgy tartották, hogy az élet után a lélek fordított világba kerül, amely mintegy tükörképe ennek a mostaninak. Ezért takarták le a tükröket a házban, ahol halott volt, hiszen azokban ilyen fordított képet lát az ember, és így átjárót képezhettek a hiedelem szerint. Több igét is találunk a Szentírásban, amely azt a látszatot keltheti, hogy az embernek valóban mindent fordítva kell csinálni a megszokotthoz képest ahhoz, hogy az üdvösséget elnyerhesse.

     Gyermekkoromban egy darabig gondot okozott elképzelni, hogy a déli féltekén hogy tudnak élni az emberek, hiszen nekik fejjel lefelé kell járni. Aztán megtanultam, hogy mint minden más, ez is nézőpont kérdése. Ebben a világban ugyanaz az isteni rend uralkodik, mint a mennyeiben. Ami attól eltérő, a gonosztól van. Semmi mást nem kér tőlünk Isten, mint az eredeti, örökkévaló rendnek a megtartását, helyreállítását. E szerint mi mindnyájan porból vett gyarló teremtményei vagyunk a Mindenség Urának, akiket Ő mégis mennyei magasságokba emel. Kínáljuk fel magunkat neki. Ámen.