"Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?" (Zsolt. 106,2)

Királyok, hadvezérek, írók, költők, filozófusok, fizikusok, matematikusok, feltalálók vagy éppen apostolok, teológusok, Isten szolgálatában állók méltatása rendjén, a méltató legtöbbször hozzáteszi, hogy képtelenség teljes egészében átfogni és értékelni egy-egy kiváló személyiség minden tettét, az emberiség hasznát szolgáló összes cselekedetét. Nem lekicsinylés, de életünk és jövendőnk szempontjából  nagyjaink minden munkája és cselekedete, csak egy szegmense, egy része annak az emberi teljesítménynek, ami az emberiség megmaradását, előrehaladását elősegíti.

Az igazi megtartó, a helyzeteket megoldó, a mindenben megsegítő nem más mint az Úr Isten, aki teremtett, fenntart és bölcsen igazgat mindeneket. Ezt fogalmazza meg az zsoltáros, ezt ismeri fel és általa ezt akarja felismertetni velünk is. Csak a magunk egyéni és családi vagy gyülekezeti életét tekintve, fel tudnánk-e sorolni Istenünk minden nagy tettét és összes dicsőséges cselekedetét? Ha nem is sikerül az összeset, de ami eszünkbe jut, azért adjunk hálát Neki. Ámen.