"Miután tehát Krisztus felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt." (Ap.Csel. 2,33)

     Augusztusi éjszakán, ha valakinek kedve és alkalma van, elmerülhet a csillagos égbolt páratlan látványában. Valahányszor mélyen belenézek a csillagokba, az az érzésem támad, hogy el akar nyelni, vonz magához, képes lenne felemelni a földről. Nem egyszer hunytam már le a szemem, hogy szabaduljak ettől az érzéstől.

     Egészen más képet látok akkor, ha hitem lencséjén át nézem az eget. Nem kell hozzá felhőtlen nyári éjszaka, még csak a szabadban sem kell lennem, hogy lássam a láthatatlant, magam módján elképzeljem a felfoghatatlant: ott fent Krisztus van az Atya jobbján. Az a vonzás, ami a nyitott égboltból árad, Szentlélek ereje, aki szüntelenül arrafelé irányítja gondolataimat. Áldott legyen érte az Úr neve! Ámen.