"Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak." (Zsolt. 86,11a)

         Lassan a nyár derekán is túl jutottunk már és a hét végi vasárnapon pedig újkenyéri hálaadó ünnepünkhöz érkezünk. Megterítjük az Úr asztalát - a régiek ez idő tájt haza vitték az első lisztet a malomból és befűtötték a kemencét azért, hogy kisüssék az esztendő termésének új kenyerét! Bármekkora is volt a termés - akár gazdag, akár szegény - ők hálát adtak Istennek és megköszönték azt, hogy Isten megáldotta kezük munkáját és termést adott belőle. Gyülekezeteink idősebb tagjai jól ismerik ezt a leírt folyamatot, hiszen ők ezt így élték meg. Gyermekeink előtt viszont mindez az újdonság erejével hat, mert ők ebből ma már csupán az üzletből vásárolt kész pékárut látják és talán ezért nem is fogják fel ennek az Isteni gondoskodásnak csodálatos nagyságát. 

       A mi feladatunk, hogy minderre megtanítsuk őket. A krisztusi új kenyér örömét szívükbe plántáljuk azért, hogy bennük is a hála érzése foganjon. Tanítanunk kell tehát őket... akárcsak önmagunkat is, alázattal az Isten útjain való járásra, hogy lehetőség szerint az Ő igazsága szerint járjunk! Ámen.