"Bűneinket Krisztus maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg." (1Pét 2,24)

 

Az ismert ézsaiási idézetet (Ézsa 53) gyakran használja az Újszövetség, amikor a Krisztusban való megváltásról beszél. A szerecseny komornyiknak Filep ez alapján prédikál, és ez az ige ébreszti fel benne a hitet, hogy megkeresztelkedjen (ApCsel 8). Pálnak is kedvenc témája. Azt is mondhatnánk, hogy a megváltás nagy gondolatát, a helyettes engesztelő áldozatot semmi más nem fejezi ki jobban, mint ez az ige. Aztán ez visszhangzik: amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Nehéz nekünk megérteni a fordított időiség kérdését. Még nem is voltunk, de már Krisztus felvitte bűneinket a fára.

Nagyszerű tanítás arról, hogy az ő akkori győzelme, ereje naponta győzelemre segít. Nagy vigasztalás, hogy nincs olyan mélység, nincs olyan szenvedés, amiben előttünk ne járt volna. Az emberi bűnös testet halálával és feltámadásával dicsőítette meg. Megtörte a bűn és betegség titokzatos kapcsolatát, és a hit lett az az ajándék, az a különös érzékszerv, amivel erről tudomást szereztünk. Ez a fordulat pedig arra ösztönöz, hogy ezentúl az igazságnak éljünk. A mi gyógyulásunk (testi, lelki) is általa van. Hála legyen! Ámen.