"Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál!" (5Móz 4,9)

     Az egyiptomi szabadulás, a pusztai vándorlás, a pusztában megélt isteni vezetés, mély nyomokat hagytak a vándorló nép életében. A sínai szövetségkötés pedig olyan Isten-élmény volt az ott lévők számára, hogy biztosra mondható, egyhamar nem felejtették el. Érezhették a kiválasztás kiváltságát. Mózes szerint nincs olyan nemzet, melyhez olyan közel lenne Isten, és amelynek ilyen törvénye lenne (7. és 8. versek). Akkor miért olyan fontos az állandó bíztatás? Ne feledd!

     Akár a jólét, akár a körülmények alakulása, akár az öregség vagy netán betegség elfordítják az ember filgyelmét az igazán lényeges dolgokról. Arról, hogy szabadító és megtartó Istenünk van. Forrás mellett ülve szomjazik a lelkünk, mert elfelejtjük, hogy milyen csodák voltak és vannak a saját életünkben is. Tehetetlenség, hitetlenség és hálátlanság jellemzi az Istentől elhidegült embert. Ez pedig nagyon szomorú dolog.

     Tekints vissza az útra, és készítsd el a szabadulások, csodák jegyzékét. Meglátod, sokkal több van, mint gondolnád. Adj hálát a jó Istennek, hogy ma is vezetni akar, hogy ma is szabadító Isten ő a Krisztus által. Ámen.