"Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Gal 3,29)

     Nagyon sokszor úgy tűnik, hogy az őskeresztyénség korának főkérdései nem a mi kérdéseink. Kicsoda Ábrahám? Mi közünk van hozzá? Egyáltalán érzékeljük-e a későbbi törvényvallás lényegét? Mit segít ez ma rajtunk? Ilyen és hasonló kérdések jogosan felmerülhetnek, de nem mentesítenek a folyamatos keresés parancsa alól. Attól, hogy a Lélek vezetésével találjuk meg a szimbólumok jelentését, hogy naponta legyen vezetés és lelki kenyér.

     Ábrahám a törvény előtt volt. Pál szerint 43o évvel a törvény keletkezése előtt (Gal 3,17). Azzal érvel, hogy nem a törvény tette igazzá őt Isten előtt. A Krisztusra nézve adta neki Isten az ígéretet, mégpedig hitből. Azért, mert hitt. Amikor Jézus a zsidók hitetlenségével szembesül, szintén Ábrahámmal érvel: Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat. Látta és örült... mielőtt Ábrahám lett, én vagyok (Jn 8,56.58.). Minek örült Ábrahám? Annak, hogy Krisztusban új világrend jön majd. Egy olyan világ, ahol a hit lesz az üdvösség valutája. Ilyen egyszerű: hiszed-e, hogy Krisztus által van az üdvösség? Itt nem számít származás, előjog, társadalmi rang. Itt csak egy valami számít: hiszed-e? Higgy, és nyerd el az ígéretet! Ez legyen a boldogság számodra. Ámen.