„Így szólt Jézus: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok – megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”   

(Jn 8,31b-32)

Ebben csak az a furcsa, hogy az ember mindig szabadnak képzeli magát. Nem így van? Pedig igen... Mit akarnak engem folyton megszabadítani? Ezt a büszke kérdést intézzük azok irányába, akik az igazi szabadságra tesznek utalást. Én szabad vagyok! Vagy mégsem? Ez a kérdés nem arra való, hogy a kételkedést táplálja, hanem arra, hogy újból szembenézzünk a jézusi igazsággal és önmagunkkal.

Akkor vagyok tanítvány, ha megtartom a jézusi igéket. Ez nagyon világos.  Jézus azt mondta a vétkezőnek: Eredj el, és többé ne vétkezzél! Ha folyton visszaesek vétkeimbe, ha folyton elkövetem ugyanazokat a hibákat, akkor bocsánat, nem vagyok Jézus tanítványa, és nem vagyok szabad. Az Ő erejével győzni lehet, még önmagam fölött is. Ő mondta: Én vagyok az igazság ... tehát Ő szabadíthat meg. Igazán szabadnak lenni azt is jelenti, hogy szabad vagyok elismerni, hogy nem vagyok igazán szabad. Ebből az őszinteségből, bűnvallásból aztán áldás származik: már nem akarok egyedül harcolni, mert megtanulom, hogy csak Jézusban van erőm mindenre. A szabadság alázattal kezdődik, hogy győzelem, öröm és hála legyen a gyümölcse.  Ámen.