"Jertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!" (Jer 50,5b)

Csatlakozni és csalatkozni (...) - e szavakat ugyanazok a betűk alkotják, és mégis mekkora különbség van a kettő között. Pedig a kettő együtt igaz a földi viszonyok között. Csatlakozás egy csoporthoz, párthoz, eszméhez, divathoz, korszellemhez csalatkozást, csalódást eredményeznek. Az ad acta latin kifejezés arra utal, hogy valamit hozzácsatolunk egy dokumentumhoz. Nos, szerződéseink csak utólagos adalékokkal működnek :) act aditional, és az a közös bennük, hogy egyik sem örökérvényű. Általában mindegyik határidőhöz kötött. Fel sem lehet mérni, hogy hány ezer bírósági per folyik naponta ezek miatt és a határidő lejárta miatti késedelmi kamatokért.

Megszoktuk, hogy "égi" viszonylatban minden másképpen működik. A szolgaságból megszabadult nép immár fel tudja mérni eddigi hiábavaló próbálkozásait. Végre a saját bőrén is megtapasztalta (mert sajnos csak akkor kapunk észbe), hogy "nincs más út, csak az Isten útja", és újból keresni kezdi az Urat. Jó, hogyha eddig eljutottunk. Mégjobb, hogyha a helyes irányba indulunk el végre. Lépünk is, csatlakozunk is. Jézus mondja: kövess engem, és követjük is, önmagunkat megtagadva (bár ez a legnehezebb harc) felvesszük kiszabott keresztjeinket. Mert ez más szövetség, ez a szeretetnek szövetsége. Isten harcolt értünk, és győzött a Krisztusban. És ez örökérvényű - áldott legyen az Úr! Nincs ad acta - csak a szeretet! Ámen.