"Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?" (Lk. 18,7)

Fogas kérdések ezek. Jézus Krisztus a hamis bíróról vett példázatából származnak. Abból, amely példázat arról szól, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni.

Reményik Sándor egyik jól ismert verse így kezdődik: "Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,|Amíg ver, mindörökre nyugtalan.|De mindörökké nyughatatlanul, |Istentől mégis Békessége van. |Nyugalma nincs, de Békessége van. |Békesség Istentől..."

Tökéletesen ismert érzés az isteni igazságszolgáltatás miatti türelmetlenség bennünk. Néha ettől érezzük magunkat igazán kiváltságosnak. S ha kevés a hit, akkor hamar elmúlik a türelem. Ha pedig bölcs és érett hitünk van, akkor ráérünk egy életen át a megbocsátásra várakozni. Mert bizony erre kell nekünk várakozni: a megbocsátásra. Jézus pedig ebben tökéletes példát ad. De addig is imádkoznunk kell ...szorgalmasan. Hogy meddig? ... Csak addig, amíg élünk és hiszünk. Tehát,...amíg létezünk! Ámen.