"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy." (1Móz. 28,15a)

Jákób látta az égigérő létrát, megtapasztalta Isten jelenlétét. Egy percre megnyílt előtte az ég, hogy ne kételkedjen Isten ígéreteiben. Amikor Mózest elküldte Isten a nép szabadítására ugyancsak ezzel bíztatta: én veled vagyok. Amikor közeledett a Jézus elfogatásának napja, azt mondta a tanítványainak: nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van (Jn 16,32). Mindannyian azzal a bizonyossággal léptek előre, hogy még  a harcban, szenvedésben, halálban is erősen bízhatnak a hűséges Isten ígéreteiben.

Különösen csengenek ezek az igék október 6-án, az aradi vértanúk napján. Utolsó mondataikban bizonyságot tettek erről az oltalmazó isteni kegyelemről. Lázár Vilmos a következőket mondta kivégzése előtt: Krisztus keresztje tövében érett apostollá a tanítványok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Az a kérdés, hogy kinek ajánljuk föl életünket, és kire bízzuk a sorsunkat? Vezessen bennünket a hűséges Isten. Ámen.