"Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted!" (Péld. 3,29)

     Szülőfalumban a házak úgy sorakoznak egymás mellett, hogy nem engednek bepillantást sem a belső udvarra. Csak a parókián van drótkerítés egy darabon. Gyermekként nagyon furcsa volt nekem , hogy keresztszüleimnél mindenhova be lehetett látni, egészen le a kertig. Azt gondoltam, arrafelé nyitott könyv minden család élete. Később megtanultam: mindannyian zárt rendszerben élünk, alig-alig engedünk bepillantást belső udvarunkba. Arcunkon máz, szívünkön kéreg...

     Gyakran szólal meg bennem József Attila: "Én még őszinte ember voltam..." Annyiszor rászólunk gyermekeinkre, mert nem csukják be az ajtót - talán jelzés tőlük, hogy nekünk sem kellene hét kulcsra zárni önmagunkat. Lám, mai igénk sem várja el, hogy minden lelki szennyesünket kiteregessük mások elé, csak a legelemibbet kéri: a rosszindulatot zárjuk ki, űzzük el udvarunkról. Legyen már életünk gazdag áldás török átok helyett. Ámen.