"Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus." (Fil. 3,12)

     Különböző hangok szólalhatnak meg ma bennünk: egy írótoll sercegése, egy kalapács döngése, harangok zúgása, a hitvalló rendíthetetlen szavai: "Itt állok, másként nem tehetek..." De meghalljuk-e túl ezeken a hangokon azt, amelyikért mindezek megszólaltak?

     Kétségtelen, hogy a reformáció megszámlálhatatlan jóval gyarapította az emberiséget. De egy veszély folyamatosan kísér bennünket: ha megelégszünk azzal, hogy az evangéliumot emberképűvé és léptékűvé tesszük (anyanyelvi igehirdetés, iskolahálózat, stb.) Szükséges lépés, kiváló eszköz, látványos eredmény, de nem maga a cél. Mert a dolgunk az, hogy Krisztus-képűvé váljunk, és másokat is azzá formáljunk. Hát erre mondja Pál: "nem mintha már elértem volna...". Nincsenek ma a reformációnak látványos, hangzatos újításai. Annál inkább ideje van a belső ember megújulásának. Ámen.