"Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor. 6,2)

A halász reménységgel veti ki a hálót egy új napon. A beteg ember reménységgel kezdi az új napot a gyógyulás reményében. A gazda, a pásztor reménységgel néz a távolba, és elgondolja, hogy minden rendben lesz. Az ember különös felszabadulást érez az új napon: megkegyelmezett ember vagyok! Az atya reménységgel áll ki a kapuba, és messziről figyeli, várja a tékozló fiú megjelenését.

A Szentírásnak különös időértelmezése van, mert ismeri az alkalmas idő fogalmát. Egyik énekünk gyönyörűen kifejezi ezt: "Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!" Egy újabb nap, amit Isten kegyelméből elnyertünk. Egy új nap újabb alkalom a megtérésre, az imádságra, a jócselekedetre, a szeretetre.

Most van a kegyelem ideje, most van az üdvösség napja. Amikor Zákeus megtért, maga Jézus mondta: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Keressük föl templomainkat, és adjunk hálát a kegyelemért és az üdvösség lehetőségéért. Ma még lehet! Ámen.