"Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?" (Róm. 8,35)

Egy szerelemben, egy barátságban, egy rokoni kapcsolatban el tud bizakodni az ember. Úgy érzi, hogy nincs, ami egy ilyen kapcsolatot tönkre tehetne. Még akkor is, ha megannyi példa sorjázik már előtte, hogy bizony megtörténhet a szakítás, az el- vagy szétválás. Nincs ez másképpen a Krisztussal való kapcsolatban sem. Az ige kérdéseiben ott vannak a válaszok is. Mert egy hosszan tartó, erős fájdalmaktól lüktető betegségben, egy felkínált lehetőségben, hogy jobb, kényelmesebb földi körülményt teremthessünk, egy figyelmeztetésben, hogy mit kell és szabad tennünk, ha jót akarunk, egy nem éppen tisztességes és becsületes pénzszerzési lehetőségben - mindig ott leselkedik a lehetőség, hogy elszakadjunk a Krisztus szeretetétől! Vigyázzunk hát és szívleljük meg a Heidelbergi káté hitvalló szavait: a kedvünk ellenére levő dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve, pedig krisztusi reménységgel éljünk! Mert így semmi nem szakíthat el minket a Krisztus szerelmétől, de egymástól sem. Ámen.