"Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn a mennyben és lenn a földön. (Józs. 2,11b)

Tudja Isten, hogy kettős életet él közülünk mindenki. Csak az arányok különböznek a jó és a rossz hajlandóság tekintetében. Káténk úgy fogalmaz, hogy legjobb cselekedeteink is bűnökkel fertőzöttek. Sokat beszélünk a vasárnapos életünk és a hétköznapi életünk különbözőségeiről. Pedig egész életünket Istennek szentelve kellene élni. Istené a vasárnapom, rendben van, de hétköznap hagyjon elbújni a fák mögé .. valahogy így. Isten a mennyben Úr, a földön valami más az úr. Újabban a pénz és a hatalom. Tényleg?

A nagypénteki emberi hamis győzelem csillan meg Kányádi versében: megölték az Örököst, a Fiút. Ilyen érzések fakadnak ebből: „Ültem az Isten sírján, megkönnyebülten: enyém a lelkem s irhám, megmenekültem.” Végre enyém minden. Egy élet kell, (tényleg kell?) hogy megtanuljam: tévedtem. Nem harcolhatok Isten ellen. A húsvét reggele átírta a történetet. A költő így folytatja: „Fölálltam, s visszarogytam, nem volt hová mennem, erőm se volt, a harcban megöregedtem.” Az Úr az Isten mennyben és a földön! Én kegyelmet találtam nála – ennyi. Hála legyen! Ámen.