„Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.” (Jer. 31,25)

Több olyan élethelyzet is eszembe jut, amikor hosszas erőfeszítés után végre megpihenhettünk. Ilyenek voltak gyerekkoromban a hegymászások, főleg amikor két három évvel idősebbekkel gyalogoltunk erdei turista utakat jelölve. Az iram nagyon gyorsnak tűnt. Aztán jött a megmentő pihenő. Mintha az árnyas erdő nekünk őrizte volna a forrást. Vagy a katonáskodás idején a kegyetlen hadgyakorlat. Na, ott tényleg elhagyott az erőnk, hogy aztán végre elérkezzen a felüdülés pillanata. A lelki fáradtság, a csüggedés még mélyebbről pusztítja az embert. Olyan is létezik, hogy a test kész, de a lélek erőtelen. Sok lelketlen munkát láttunk már, és egyáltalán nem tetszenek.

Rendszeresen vegyünk magunkhoz lelki táplálékot, mert földi életünk minden napján erre van a legnagyobb szükségünk. Kérjél őszintén Istentől, és adni fog neked lelki erőt biztosan. Ahogy a megöntözött növény, úgy tud sarjadni és növekedni az ember is a Lélek által! Ámen.