"Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jak. 1,27)

Jól tudjuk, hogy az elmélet és gyakorlat között különbség van. Hogyan minősítenénk egy  családfőt, aki a rábízottak számára rajzolna vagy rajzoltatna egy csodálatosan szép  házat, tetőtéri szobákkal, rendezett udvarral körülvéve, de nem tenne egy lépést sem azért, hogy ez a ház megépüljön, csak beszélne róla nap, mint nap gyönyörű barokk körmondatokban? Hogyan minősíti Isten azokat a felelős keresztyén embereket, akik újra és újra csak beszélnek a szeretetről, a tisztaságról, becsületességről, hűségről, de egy lépést sem tesznek az árvák és özvegyek, a kiszolgáltatottak, rászorulók felé? Azokról milyen véleménye lehet, akiknek életén, cselekedetein, beszédén kirívóan éktelenkednek az Isten nélküli világ szeplői? Ma is vigyázzunk az istentiszteletek után, hogy az igének pedig megtartói legyünk és ne csak hallgatói, megcsalván magunkat. Ámen.